2. fejezet

Ziala Deziré szemszög:

Békésen pakolászok a műhelybe, hogy ne legyen olyan rumli mire haza ér mester. Kopogtatnak, mit kopog, inkább dörömböl a békémet meg rontó egyén.
Kinyitom, mert hát ha munkáról van szó, és láss csodát. A dél előtt kikötött romhalmaz kormányosa zargat, hogy menjek segíteni, mert a városban azt mondták én vagyok a legjobb hajó ács. Végtére is ezt vehetem dicséretnek is. Jól is esik, hát megyek. Nekem mindegy hogy kalóz vagy kereskedő, esetleg hadi-tengerész. Itt az a fő, hogy fizesse ki a munkám árát.
Nem egyezünk meg az összegben. Előbb látnom kell a hibát.
A legrosszabbra felkészülve viszek mindent faanyagot meg szerszámokat.
A munkával nincs baj, szép kis zátonyos szakadás. Nem baj. Hamar kész leszek vele. Viszont amit a hajón találok a raktár mélyén, meg lep, egy potya utas. Na de nem is ezzel lenne baj, hanem azzal hogy hozzám ér. Hozzám ér és még csak nem is leszek rosszul tőle. Annyira meg döbbenek hogy meg is fagyok.
Végül elenged és még dolgozni is hagy. Ahogy végzek a munkával, atrocitálom kéri, hogy húzzam ki a csávából. Végül beadom a derekam neki. Érdekel hogy miért nem hatott rám úgy, mint a többi. Na meg valami különös dolog lengi körbe, ami megint csak a fantáziám izgatja.
A matrózokat zsebre teszem. Még hajlandó fel emelni a srác hordóját is és elhozni a műhelyig, ami tegyük hozzá nincs közel. Mester nincs itthon szóval jól eljátssza a beteget. Végül pénzt is kapok még. Az alakításnak vége. A matróz távozik, megkapták, amit kellet és én is, ami engem érdekel. Begörgetem a hordót egy olyan helyre, ahol takarásban van és felnyitom. Meg tudom a nevét és azt, hogy kalóz, bár utóbbit csak sejteti. Marasztalom, tartozására hivatkozva.
Remek segéd és jól takarít. Megcsinálja azokat a feladatokat, amik miatt nincs időm befejezni az én drága kicsikémet.
Kiakad, hogy miért vagyok házon kívül így meg mutatom neki a mester művem, Blue Shadowt. Neki is tetszik. Szeretné meg venni, de sajnos nem eladó, csak úgy hajózhat rajta, ha engem is visz magával. Végül meg egyezünk, elvisz magával a tengerre, ha viheti a hajót. Nem rossz egyezség.
Eltelik egy hét talán másfél, este hatalmas robajra ébredek, a zűrzavarban kiderül, hogy drága mesterem tért haza és kölcsönösen behatolónak érzékelték a másikat. Ágyba parancsolok mindenkit, és úgy döntök nincs kedvem még ezzel foglalkozni majd holnap.
Reggel Mester kelt hogy akkor most magyarázzak.
-Megmentettem az életét és jön egyel nekem, segít a házban, nem megy sehova – darálom majd gondolkodva hozzá teszem – megérintet és nem lett rohamom – fel pillantok Gustavora és csak azt látom amit én magam is érzek, meg döbben majd mérlegel végül bólint.
-Be kell segíteni majd a műhelyben is rakodáshoz egész erős legényke.
Ebben maradunk. Hamar kiderül, hogy Alexisnek kitűnő humora van hasonló, mint mesteré. Valamint meg tudom azt is hogy hajón nevelkedett, de mást nem igazán árul el magáról, talán hogy miket eszik, mit szeret csinálni és hogy vágyik a tenger után. Vágyni én is vágyom oda a messzeségbe abba a gyönyörű kékségbe, hogy fel fedezzem csodáit.
-Mester – szólalok meg vacsora után mikor már ö pipázik én mosogatok Alex meg már rég vissza vonult a szobájába egy kiadós böffentés után.
-Mond?
-Kihajózhatnék Blue Shedowal?
-Ki hajózni?
-Igen.
-Kivel?
-Alexissel.
-Mért pont vele?
-Nem tudom valamiért meg bízom benne – vállat vonok.
-Rendben de csak fél évre.
Ez egy hatalmas előre lépés itt.
-De azért figyeld meg, hogy miért bízol benne – dorgál. – Derítsd ki. – és ezzel bocsát ágyba.
Óvatlan pillanataimban apró megfigyeléseket teszek, Alexis nyugodtan meg érinthet, a vállamon, a karomon, sőt még a hátamhoz is hozzá ért már. Még sincs semmi különös előjele annak, hogy bármit hozzá vágtam volna. És ott van az is, hogy egyszer megcsúsztam a felmosásán és egyenesen a karjai közé zuhantam háttal. Megölelt és fel segített. Kész itt szakadt el a cérna, nem értem miért nem vágtam hozzá semmit, mért nem öltem meg? Mi történt?

Gustavo mesterhez érkezik vendég. Nem kedvelem a fazont és még csak nem is jó hangulatban jön, biztos valami rosszban sántikál. Alex elkap, hogy beszéltem e már a mesterrel, hát igen. Beszéltem vele. Kienged csak nem sokáig.
A következő pár napban fel szerelem Blue Shadowot a szükséges felszereléssel, kötelek, némi faanyag a javításhoz és még vászon.
Épp a kései ebédemért megyek hazafelé és már fejben bevásárlok hogy mi minden kell egy utazáshoz.
A konyhában kotyvasztok, és terítek fél kézzel. Alex már az asztalnál ül, mint aki jól végezte dolgát.
-Gyerekek bújjatok el –ront be Gustavo. Alig teljesítjük akaratát a bejáraton dörömbölnek.
Katonák jönnek, hogy adja ki Alexet. Mester ellenkezik végül a szemem láttára szúrja le az egyik pedig még csak nem is volt fenyegető annyira.
Alexis elküld, hogy bújjak el. Csak az első kardcsapásig maradok nyugton, egy láda mögé rejtőzöm messze az előszobától.
Hallgatom a hangokat és zokogva fülemre szorítom a kezem. Megölték, miért? Hisz nem tett semmi rosszat. Nem volt egy minta pót apa, de még más baj sem volt soha vele.
A zajok abba maradnak. Némaság borul a házra.
-Jobb, ha megyek. – áll meg felettem véres ruhában és csöpögő kardal Alexis.
-Várj! Nem úgy volt, hogy én is megyek veled? – rohanok utána és karon ragadom, alig nézek körbe máris egy hulla van ott, lehet el sápadtam és kicsit meg is rendülhettem. – Ez… ezt mind te…
-Igen. Így is velem akarsz jönni? – érzem hogy meg akar szabadulni tőlem de ezt én nem hagyom.
-Már nekem sincs maradásom – tárom szét a karom.
Mesterem teste mellet megállok. Miért hagytál itt Gustavo hisz meg ígérted hogy vissza vársz.
Alex sietett, bármikor jöhet az erősítés. Felütök egy rumos hordót.
-Rád mester – és egy-egy kupával töltök. – Tessék – nyomom az egyiket a döbbent srác kezébe. A hordót fel döntöm, kiborul az ital, lámpát szét töröm és a nyílt lángot eldobom.
-Ez mire volt jó?
-Valahogy el kell temetni, ráadásul sietünk – azzal már szaladok is a hajóács műhelybe. Fel markolom a szerszámaimat és még pár elengedhetetlen dolgot.
Alexis már a fedélzeten vár. Fel húzzuk a horgonyt és a vitorlát az esti dagálynak köszönhetően dagasztja a szél.
-Hajrá kicsim – simítok végig a hajó korlátjának fáján és a hajó meg lódul.
Lemegyek a raktárba, megnézem a szívet.
A nyílt tenger felé tartunk ott most a biztosos nekünk és valószínűleg kint is fogunk éjszakázni. A raktárnak van egy külön el különített része. Ott rejtőzik a titok nyitja. Blue Shedow ereje.
Minden rendben van vele. Lekucorodok a kis szoba sarkába és szabad utat engedek érzelmeimnek. Könnyeim potyognak, némán zokogok, elsiratva egy oylan helyet amit végre oly sok év után otthonomnak nevezhettem. Egy olyan embert aki apám helyett apám volt.

Rázkódásra riadok, ezek szerint elaludtam. A kis szobát kék vibráló fény öleli körbe, tehát veszély nem fenyeget. Alig lépek a raktár területére meg van a rázkódás oka. Alex forgatja fel módszeresen a helyet. Két láda odébb rakása közben engem is észre vesz.
-Te Zi itt egy falat kaja sincs!
-Tudom.
-Mé’?
-Ha biztonságos kikötőbe érünk, veszünk élelmet – azzal ott hagyom. A hajnali derengés körbe ölel, a szél csípősen csapja arcomba a tenger sós vizét. Erről álmodtam évek óta.
-Az áramlatokra vagyunk bízva?
-Vagy a szélre – vállat vonok. – nem kell tudnia, hogy a hajó oda visz ahova én akarom. - Látod azt a kikötőt ott? – mutatok a messzeségbe. Hunyorogva követi a mutatott irányt.
-Igen.
-Ott nincs hadi-tengerész állomás veszélytelen a kikötés, és van a szobában egy álruha neked, hogy nyugodtan partra léphess és segíts a vásárlásban.
-Segíteni?
-Ha enni akarsz, akkor segítesz cipekedni – vágom oda neki és vissza vonulok a saját kis birodalmamba. Összeszedem az ide rejtett pénzem. Most rendesen a seggére kell verni, hogy minden meg legyen. Alig érek fel megint a fedélzetre mikor Alexis kétségbe esetten jön velem szembe.
-Hol a kormány?
-Hova tekernéd? – nevetek rá – Egyébként biztos szívesen igénybe vennéd azt a maskarát, amit kikészítettem neked. Mindjárt kikötünk, szerintem öltözz át.
Morogva ott hagy.
Nézem a közelgő partot, mit rejtesz magadba új világ?
A kikötés pontos és nincs fent akadás. Alexis is előkerül, mi pedig végre a piacra mehetünk.
Kell még némi ruha is, és sok sok alapnyak ételekhez. Ha jól vettem észre Alex szeret enni.
-Fura a hajód – mormog mellettem sétálva és kicsit imitálva a bicegést.
-Miért lenne furcsa? – érdeklődöm kedvesen.
-Van benne klotyó meg mosakodásra alkalmas csap.
-Miért ne lenne? – csodálkozva rá nézek – én terveztem.
-Honnan veszel hozzá annyi vizet?
-Azt bízd rám – kacsintok és megyünk a kovácshoz.
A mesterem régi szerszám készletét hozom el javításra. Alexet addig a megvett cuccokkal visszaküldöm Blue Shedowra.
-Szörnyű ezek a viharok – zsémbel egy öreg a lócán.
-Ne itt károgj öreg. – veti oda a mester.
-De megint jön – krákogja – A szellem vihar – rám mered – Mindenkit el ragad, aki a tengeren van, vagy a hajók közelében.
-Biztos benne? – nézek rosszallóan.
-Fiatal vagy még ahhoz, hogy hitetlen legyél – dorgál – A tengeri szellem vihar minden évben eljön, senki nem tudja mikor csap le, csak egy biztos! Mindenkit, aki kiment a viharba azt magával viszi.
-Zi! – fut be Alexis.
-Mond? – fordulok felé.
-Találtam munkát – vigyorog rám.
-Mit?
-Majd útközbe elmondom – rángat.
-Itt vannak a szerszámok – mondja a kovács és mosolyogva kezembe adja – Jó szerszámok, jól szolgálnak.
Bólintok és megint eszembe jut Gustavo mosolygó arca.
Elmélkedni nincs sok időm Alex el rángat.
-Mi van már – méltatlankodok.
-A kikötőben vesztegel egy rozoga bárka, ha meg javítod busásan fizetnek hallottak rólad.
-Na szép – mérgelődöm – És én még azt mertem feltételezni, hogy magadnak találtál munkát.
-Itt nincs öldöklésre kedv – villantja rám hideg tekintetét. Nagyon mérges lehet. Akkor nem hozhatom fel a múltkorit, pedig érdekelne.
Meg adom magam és hagyom had vezessen. A hajó tényleg rozoga, de van fa anyaguk és még szerszámot is adnának, de arra nem vagyok hajlandó végül alig fél nap alatt kész is vagyok. Alex is segít fát emelgetni.
Már alkonyul mire kész vagyunk. Meg kapjuk pénzt és megyünk Blue Sadowhoz.
-Este könnyebb a tájékozódás a csillagok alapján – konstatálom a tiszta, de szeles eget bámulva. Éjszaka lehet vihar lesz. Nem baj majd bezárjuk az ajtókat, ablakokat és a vitorlát is bevonjuk. Akkor nem lesz baj. És majd Blue Shadow segít.
A nyílt tengerre érve még csak fel ocsúdni sincs időnk, máris leszakad az ég.
-Mi a jó élet folyik itt? – mérgelődik Alexis.
-Segíts bevonni a vitorlákat – mászok a kötélzetre.
-Minek?
-Mert ha elszakadnak nincs elég anyagom – üvöltöm túl a szelet. Arcomba csapja a hajam. Prüszkölök és nem adom fel. Alig érek a tartó kötelekhez az égen, mintha tölcsér jönne létre. Mi történik most?
Blue Shadow irányíthatatlan bárkaként sodródik az örvény felé. Le fogunk zuhanni a mélybe magába szippant. Vagy a tölcsér kap el minket és felrepülünk az égbe.
Míg bámulom a messzeséget, a vihar tombol. A tölcsér és az örvény egyé válik, mi pedig bele keveredünk.

Fáj a fejem és mindenhol sajgok.
-Hol vagyunk? – kérdezem a szürke eget.
-Nem tudom, de kísérteties ez a hely.
Hirtelen ágyú dördül. A hajó meg rándul.
-Lőnek ránk, ne csak ott feküdj – ordít rám Alexis.
De nem tudok meg mozdulni. Olyan érzés kerít hatalmába, ami mintha a hasamat tenger simogatná.
-Ziala a hajó! – kiált Alex fel riadok.
-Mi van a hajóval? – kiáltok vissza.
-Épp ágyúznak minket, te meg békésen horpasztasz a fedélzeten?
-Ne őrjöng, itt vagyok.
-Hol vannak az ágyuk?
-Milyen ágyuk? – nézek rá értetlenül.
-Milyen ágyuk? A tengerbe vetem magam hol a fenében nevelkedtél? – csodálom, hogy tényleg nem vet valamit a tengerbe, mondjuk engem.
A látvány, ami a szemem elé tárul mikor végre sikerül fel állnom megdermeszt. Egy flotta szellem hajó vesz körbe minket. A matrózok mind mind foszlanak rongyosak és a hold is ki bukkan a felhő közül, még kísértetiesebbé téve a látványt.
-Jaj – nyögöm ki, csípést érzek a tarkómon – Mi a…? – oda kapok, egy bogarat kenek szét a nyakamon.
-Hol vagy már Zi? – hallom még Alexis hangját aztán sötétség.
Tenger zúgás ölel körbe. Durranások, majd fájdalom hasit a testembe. Hallom a többi hajót érzem az áramlatokat. Menekülni kell. Muszáj. Merre van a ki út?
Hirtelen fényt veszek észre a sötétséges mélyben, arra irányítom a testem és megyek. Muszáj kijutnom innen.
Még utánam lőnek, még el találnak de már csak súrolási szinten.