A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Történet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Történet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 10., csütörtök

4. fejezet



Alexis pov

Végre újra az ismerős vizeket szeljük, immár új társunkkal, Nandine-nal, aki történetesen orvos, úgyhogy igencsak hasznos bajtársra leltünk személyében. Én a hajó orrán ücsörgök, élvezem, ahogy a friss tengeri szellő a hajamba kap. Attól a másik világ-beli áporodott levegőtől szinte felfordult a gyomrom. Ziala is épp ügyködik valamin. Folyton ezt csinálja, babusgatja a hajót. Aztán hirtelen azt veszem észre, hogy a szőke orvos lány áll mellettem és egy kicsit félénken megszólít.
- Ööh, Alex. Tudom, hogy még csak újonc vagyok köztetek, de lassan ki kéne kötnünk, hogy feltölthessük a készleteinket.
Mi tagadás, igaza van. Elég sok ideje vagyunk már úton. Rápillantok Zialá-ra, aki bólint egyet, és a hajó felgyorsul, hogy minél hamarabb célt érjünk.
Hamarosan utunkba is kerül egy kikötőváros. Ugyanúgy, mint a legtöbb ilyen, zajos, tele van élettel, és mindenféle emberek megfordulnak itt, és habár mindennél jobban szeretem a csendes tengert, azért néha jó egy-egy ilyen kikötőben múlatni az időt. De alighogy leszállunk Blue Shadow-ról, valaki kiront az egyik kocsmából, és a vízbe hajít valamit. Kicsi és vézna alak, csak nem egy gyerek?! Ziala kezébe nyomom a kardom és lerúgom a csizmám, hogy a vízbe vethessem magam.
- Hé, Alex… - hallom még Ziala döbbent hangját, de ahogy lemerülök, már csak tompa zajt hallok. A kis emberke nagyon gyorsan süllyed, mint a kalapács. Várjunk csak, nem az Ördöggyümölcs egyik hatása ez? Szerencsére hamar utolérem, és karjánál fogva megragadom, hogy a felszínre vihessem. Odafenn a két nő aggodalmaskodva vár rám. A földre rakom a mozdulatlan testet. Egy sovány, sápatag kis fiú az. Egy pillanatra megrémülök, hogy nem tudtam megmenteni, de Nandine megnyugtat.
- Nincsen semmi baj, még van pulzusa. – Aztán el kezd csinálni valamit a fiúval. Láttam már ezelőtt is ilyet, azt hiszem mesterséges lélegeztetésnek hívják. A kölyök hamar feléled és vizet öklendez ki. Tanácstalanul néz körbe. Én meg közben az ivó felé tartok, és benyitok. Lábbal.
- Alex, ne! – próbál Ziala visszatartani, de sikertelenül.
Odabent mindenki kipirosodott arccal üvöltözik és énekel. Hitvány férfiak, hogy ennyire nem bírják az alkoholt. Elkiáltom magam.
- Ki az a senkiházi, aki gyerekeket dobál a vízbe?
Egy pillanat alatt csend lesz, és valaki dülöngélve feláll a helyéről. Nem nagy szám, csak egy fejjel magasabb nálam.
- Az a kis korcs kiöntötte a boromat. – mondja alkoholtól lebénult nyelvvel. Én felnevetek.
- Micsoda?! Te bort iszol? Milyen férfi vagy te? Hiszen az igazi tengerésznek a rum való!
- Rumot csak a pelenkás kisgyerekek isznak. Bár ha jobban megnézlek, te is pont az vagy.
- Mondd ezt még egyszer! – és már nyúlnék is a kardom felé, amikor beront valaki.
- Ne, kérem, ne tegyék tönkre a fogadómat! Tönkre mennék!
- Igaza van Alex. Legyél te az okosabb és tedd le szépen azt a kardot. – próbál nyugtatni Ziala. Sóhajtok egyet, megfordulok és az ajtó felé tartok, de még hallom annak a férfinak a csípős megjegyzését.
- Heh, gyáva. – erre visszafordulnék, de Ziala a kijárat felé ráncigál. Utánunk jön a tulaj is.
- Hálásan köszönöm, hogy nem okoztak botrányt. A sok verekedés miatt már alig bírom fizetni a javítási költségeket.
- Miért hagyta, hogy így bánjanak ezzel a fiúval? - váltok témát és a Nandine mögé bújt, remegő gyerekre mutatok.
- Jaj… hát… ő az egyik felszolgálóm. Elég ügyetlen, és ezért sok gondot okozott már. Csak szánalomból van még itt. – a hangjából kihallatszik a nemtörődömség.
- Sebaj, mi szívesen magunkkal visszük. Így mindannyian jól járunk. Viszlát. – fordulok sarkon, a három ledöbbent pedig utánam.
- Mégis mi jut az eszedbe? – suttogja Ziala ingerülten.
- Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy a fiúnak birtokában egy Ördöggyümölcs ereje. Még hasznukra lehet. – súgom vissza, és mielőtt még bármit is felelhetne, elkiáltom magam – Na, most már tényleg itt az ideje szerezni egy kis kaját, meg még amit kell! Ja és ne felejtsük el a rumot se!
- Köszönöm. – motyogja egy kis hang mögöttem. Most hallottam először megszólalni a fiút.
Miután mindent beszereztünk, ami kellett, visszamegyünk a hajóra, hogy kifaggathassuk a jövevényt. Nem túl beszédes, az egyszer biztos, és ennek tetejében olyan cérna hangja van, hogy igencsak fülelnünk kell, hogy megértsük, amit mond. Azt minden esetre ki tudtuk már szedni belőle, hogy a neve Karl Boban.
- És mihez értesz, Bo? – kérdezi Nandine. Úgy tűnik, ő ért vele szót leginkább, vagy csak Bo tőle fél a legkevésbé.
- Sza-szakács – motyogja.
- Na, Alex, ez a szerencsenapod! Most már lesz, aki főz rád. – veregeti meg a hátamat Ziala.
- Tch. – morgok egyet. Nem is vagyok én annyira éhenkórász.
- És… süteményt is tudok sütni. – teszi még hozzá Boban.
- Tényleg?! Ez fantasztikus! – lelkendezik Nandine. Hát róla meg végképp nem gondoltam volna, hogy ennyire édesszájú.
- Hé, kérdezd meg arról a dologról is. – súgom oda a szőke lánynak, mire Ziala szúrós szemmel néz rám. – Légy szíves.
- Oh, igazad van. Boban, neked ugye van Ördöggyümölcs-képességed.
A fiú bólint.
- Elmondanád, mi az?
- Megmutatom – és ekkor valami elképesztő dolog történik. Bo egyik keze konyhakéssé, a másik húsklopfolóvá változik. Aztán újabb és újabb konyhai eszközöket sorakoztat fel nekünk, és mindezt a puszta kezein. Mikor abbahagyja, mi hárman csak ámulunk.
- Hű, ez nem semmi. – jegyzem meg. Ennél jobban már csak az lep meg minket, amikor először főzni látjuk. Hihetetlenül gyors és ügyes a konyhában, és a főztje valami mennyei. Úgy gondolom, hogy jól jártunk vele.
Nos, hát így esett meg, hogy kis csapatunk immár négy tagot számlál.

2012. május 26., szombat

Védekezz! – avagy a férfiak sincsenek biztosnágba

Fandom: Bleach, One Piece
Főszereplők: Abarai Renji, Rorona Zoro

Figyelmeztetés: Yaoi veszély!

Az úgy volt kedves olvasóm, hogy csoporttársammal mentem hazafelé. Buszon összeakadt a táskánk, és mivel mindketten eléggé kedveljünk a mangákat, animéket, na, meg nem vetjük meg a yaoit sem, így egy táska összeakadásból kerekedett ki ez a történet (^.^)

A történetet ajánlom Barbossának!

Hol is lehet kezdeni egy ilyen mesét? Mondjuk ott, hogy nagyon rég voltam narrátor, szóval most újra megpróbálkozom vele, azonban ha nem megy akkor előre is bocsánatot kérek!

Történetem ott kezdődik, hogy Roronoa Zoro békésen szundikált egy lakatlannak tűnő sziget egyik fája alatt. Eltévedt szokásához híven és leszakadt kalózbandájától. Mivel rettegett kalóz vadász hírében állt és még egy nagyon híres kalóz csapat tagja, hát nem sokan zargatták volna álmát. Na de ki lenne az a balga, aki fel keltene egy nagyon jó kardforgatót?
Legyen ennyi elég bevezetésnek, és most már tényleg kezdjük a rendes történetet!

2012. május 17., csütörtök

Bevezetés a kalandokba

És elkezdődik a hajsza a kincsekért, hírnévért!

Hőseink története kezdetét veszi.

Alexis bőrébe Barbossa bújik meg
Ziala Desiré örült tetteit Yami irányítja

Jó olvasást...
Mondanám hogy minden egy csendes nyugodt napos napon kezdődik de nem...
A kaland viharát nem is egy ég zengés hozza el... hanem egy szeles napon kezdődik minden.

Ziala békésen pakolászik a műhelyben mikor is dörömbölnek az ajtón.
Ki lehet az?